Hajnal van, letámolygok a konyhába, mohón nyúlok az odakészített kávémért, éppen kéjesen
hörpölném a megmentő folyadékot, amikor, lányom megszólal.
- Látod apa? Anyának „fulgurisza” van!
Megáll a kezemben az ibrik. Mim van? Apa készségesen javít, kislányom az acne vulgaris!
Odapillantok, ugyan egy öt évesnek ezt már tudnia kell?
Felnénézek a pohárból, frissen borotvált, energikus páromra, majd a frissen mosott,
mosolygós gyermekemre. Ezt hogy csinálják vajon? - Tegnap óta rondább lett? – kérdezem.
- Nem-nem, drágám,- de rám se figyelnek: ak-ne vul-ga-ris szótagolják, szépen, ahogy kell,
mert beszéljen az a gyerek szépen!
Elindulok a fürdőszobába, mert mindjárt indulnom kell a kezelésre, közben azon töprengek,
óvodás lányom miként közli majd az óvodában az acne vulgarisomat.
Belenézek a tükörbe, aha, nem csúnyább, mint tegnap volt. Majd a villanófény ad nektek,
fenyegetem meg óriási dudoraimat! Mert, hogy villanófényes kezelésre viszem el őket.
Nem szeretem a baktériumokat a Propionibacterium acnes baktériumot, főleg nem, mivel
miattuk vannak ezek pattanásaim. Na, a villanófényes kezelés szépen elpusztít benneteket –
gondolom kárörvendően – és szerintem a gyulladás is elmúlik.
