A karcsúság megtartása nemcsak esztétikai kérdés, sőt, elsősorban nem az. De vajon nyugodtan hátradőlhetünk-e, ha a mérleg és a BMI-táblázat szerint normális a testsúlyunk?
A testtömeg-indexet iránymutatónak tekintjük. Az ideális testsúly megállapításához ugyanis a BMI mellett olyan tényezőket is figyelembe kell venni, mint az izom-zsír arány, a biológiai nem, az alkat és a csontsűrűség.
Azonos magasságú és testsúlyú emberek teljesen eltérő megjelenésűek lehetnek. Az izom nehezebb, mint a zsír, tehát elképzelhető, hogy valakinek a testsúlya normálisnak számít, pedig a tükör nem éppen ideális alkatot, komoly zsírpárnákat mutat.
A sportolók esetében is torzítana a BMI, ezért egészen másként számolják ki esetükben az ideális testsúlyt, hisz az izomtömegük sokkal nagyobb. Ezen kívül a fejlődésben lévők, a serdülők esetében sem teljesen megbízható ez a mutató.
Elhízás esetén nagy valószínűséggel a fáradékonyság, a túlterhelésből adódó ízületi fájdalmak, a magas vércukor- és koleszterinszint idővel kiegészül vérnyomásproblémákkal is.
Ennek az az oka, hogy a megnövekedett zsírszövet miatt a szív több vért pumpál, hogy a zsírszövet vérellátása is megfelelő legyen. Érdekes rápillantani a statisztikákra. A 15 év feletti magyar lakosság több mint felének a kívánatosnál magasabb a testsúlya, minden ötödik felnőtt elhízott. A legtöbb normál súlyú egyént a18–34 év közötti nők körében találjuk. (Egytizedük kimondottan soványnak számít.)
A férfiaknál nincs ilyen jelentős eltérés az életkori csoportok között, az ő elhízásuk fiatalabb korban kezdődik, a 18–34 évesek körében a túlsúlyos férfiak aránya kétszerese a nőkének. De ahogy telik az idő, a nők behozzák a „lemaradást”, a középkorúaknak már több mint fele, az időseknek a kétharmada túlsúlyos.
