A bőr ápolása
A nők számára mindig fontos volt – és lesz is – az egészség, a fiatalság, és a szépség megőrzése. Az ókori Egyiptomi emberek – nem csak a nők – különböző kenőcsöket kaptak a természetbeni munkabér részeként. Többségükben növényi kivonatok voltak, így fertőtlenítő vagy gyógyító hatást is kifejtettek. Ezeket nem csak szépségápolási céllal használták. Például a fekete vagy zöld szemfesték réztartalmuk és rendszeres használatuk miatt a legyek által terjesztett fertőzés okozta szembetegség, a trachoma terjedését is gátolta. A nyári hőség idején az izzadság kellemetlen szagának elnyomására parfümöket használtak. Érdekesség, hogy egyes esetekben annyira zavarónak tartották az izzadságszagot, hogy orvosi recept is készült a megszüntetésére.
A középkorban a bizánciak vezették be az arc, homlok tájék, nyak kozmetikai célú masszírozását miután meleg fürdőt vettek. Az előkelő hölgyek napi készülődésében legalább félórányi időt vett igénybe az arc simítása, dörzsölése, ütögetése, gyúrása, csipkedése, amely fogásokat arc kezelésnél a mai bőrápolók és kozmetikusok is alkalmaznak. Alapanyagként olívaolajat, zsírt, vajat, különféle gyantákat, ritkán még az anyatejet is használtak. Ezekhez keverték az illatanyagokat, mézet, gyógynövények főzetét, vagy kivonatát.
Zoe császárnőnek – a leírások szerint – 70 éves korában még teljesen sima, ránctalan, üde, pirospozsgás, a fiatalokéhoz megtévesztésig hasonló volt a bőre. A császárnő a lakosztályában hatalmas kozmetikai laboratóriumot rendezett be, maga gyártotta szépítőszereit. Sajnos nem tudjuk milyen összetételű bőrápolókat, kozmetikumokat állított elő bőre öregedésének, ráncképződésének megelőzésére.
